Színművész, rendező. 1929-ben szerzett diplomát a SzAk-n. Egy évadot töltött a Belvárosi Színházban, és közben elvégezte Hevesi Sándor rend.-i tanfolyamát. 1931–32-ben a Magyar, 1931–1933 között a Kamara Színházban játszott, majd szerződés nélkül maradt. Felléptidíjasként kisebb szerepeket kapott a Vígszínházban, és részt vett a Márkus László alapította rövid életű Új Thália munkájában. Az 1935–36-os évadtól a Vígszínház szerződött tagja lett. A zsidótörvények őt is érintették. 1939 után nem léphetett színpadra. Tanítványokat vállalt, cikkeket írt. 1944-től munkaszolgálatos volt, 1945-ben Auschwitzból tért vissza. A Nemzeti Színház szerződtette. 1946-ban vendégként, 1947-től tagként dolgozott a Vígszínházban. 1948-ban elvállalta a Pesti Színház igazgatását. 1950-ben a Belvárosi Színház főrend.-jévé nevezték ki, majd a színház megszűnésekor az 1951 végén induló A Magyar Néphadsereg Színházához helyezték, amelynek 1953-ban főrend.-je lett. 1956-tól a Petőfi Színház főrend.-je, majd a társ. kívánságára ig.-ja volt. 1958-ban a József Attila, 1962-ben a Jókai Színházhoz szerződött. 1965–1975 között, majd 1978-tól haláláig a Nemzeti Színház tagja volt. 1975–1978 között a Madách Színházban játszott és Győrben rendezett. Markáns egyéniségű karakterszínész, rend.-ként elemző, a műre koncentráló, az irodalmi anyagot tiszteletben tartó művész volt. Különösen vonzódott a francia irodalomhoz és színházművészethez. Műveltsége, felkészültsége, mesterségbeli tudása, a színész ismerete és szeretete, szigorú embersége, önmagával szembeni igényessége, kíméletlen munkabírása tette ideális színházvezetővé. 1974-ben kiváló művész lett. 1946–1948 között színészmesterséget és rendezést tanított a SzAk-n. 1980-ban hunyt el Budapesten.